Ádám Nagy - Orage
Nagy Ádám – Zivatar L’eau découle, assoupi et grise,
Álmos, szürke víz ered,
pázsit hajlik egyre jobban,
(itt pihen szelíd tenyered)
szemedre hullik, koppan.
Az utolsó borom töltöm,
sötét loccsan a fára,
alkony henyél a földön,
feletted csillag-dalárda.
Ádám Nagy - Orage
la pelouse tourne de plus en plus mieux,
(et ici se repose ta paume lisse)
tombe sur ton oeil, cogne, délicieux.
Je verse mon dernier vin, un verre,
l’obscurité clapote sur l’arbre pâle,
le crépuscule fainéante sur terre,
au-dessus de toi est l’étoile chorale.
*