…este egy régi parkban őgyelegtem Budán,
lassan, balgán tépelődve léten és múláson
- elmaradt, vágyott, képzelt találkozás után -,
s azt kívántam: bárcsak mindenki úgy lásson,
miként önnön lelkünk tükröz vissza minket,
ha néha összeillesztjük kevéske, lopott időnket.
De lásd, egyre ritkul meghitt sétáinknak lépte,
s átoldja édes színeit a nyári, hullongó sötétbe,
mely nem más, mint titkos, szörnyű labirintus,
hol hamar kihuny a fény, elszáll minden virtus;
mert merészség kell, megtanulni aprókat csalni:
három nap boldogság, nyár, út, strand – talmi.
…és jaj, megvan minden elorzott percnek az ára.
Pisla, gyenge lámpafény hull utcák limlomára…

 Budapest, 2010. július 16.