Földeken ázik végig a széna,
dombok fölé lágy vörös hajol.
Odvas fában madár bújik, néma.
Ritkán zúg fel a távoli major.

Aranyló bánat száll a virágból.
Kamrában szépen megalszik a tej.
Asztalon apró mécses világol,
az öreg esti kenyerét költi el.

Szobákat gyermeki szusszanás lengi körbe,
szemeikre jelet karcolt az éjjel.
Hüvös álmok hevernek, összetörve,
az anya felett csak a fiú éber...