Mindig itt vagy álmaimban: szédült boldogsággal fátyol-kék hajnalban, emlékeink bűvében, mikor elér az áhítat: szobádban - átszellemült ragyogásban. Éjfekete égbolt csillagporos szikráiban, ha harangjáték emlékét hozza felém a lágy esti szél, s a harmatos rózsaszirmok bársony bíborában. Mindig itt vagy morajló tenger hótiszta habjaiban, szemed tükrében, ha szeretteidet öleled. Könnyeim megváltó cseppjében is ott vagy, s a szívemben, ahol megszülettél. (Gyurkának születésnapjára)
|