Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék:
zümmögő napsütést akarok - tüzet! 

Látni akarom a friss rügyet, ha fakad,
hogy új ruhát kap a gesztenyefa ága;
te pedig bátran szívemre bízod magad,
hogy elvezesselek egy szebb világba. 

Sok zöld levél halkan, zizzenve lebben,
nincs hang, mi súgna ennél édesebben,
fénylő s kegyelmes béke ébred bennem; 

semmi sem fontos már, csakis mi ketten.
A parkban tán' enyhe szellő sem rezdül,
…s látlak, ahogy jössz az úton keresztül.