Két szó között egy pillanat alatt elesett a gondolat. Cseppnyi ki- maradás, és a vers tagba szakadt már, s reménytelen mozaik szonett
lett belőle - hol nem passzol a rím, törik a sor, homorít a szokott ív benne – s csak egy kusza halom a
vallomás, mit együtt szavalt asszony, férfi, áldott gyermek, s mely sorait izzó lelkesedéssel kevertek össze a visszajáró gyötrelmek...
Azt, az együtt hangzó verset öli most e hűtlen, habzó kor körüli hazug szó, az elesett boldogító.
|