Alfred de Musset : Szomorúság |
Kedvem, életem elveszett, el összes barátom s a derű; de még önteltségem nagyszerű hite is, mi osztott tehetséget. Az Igazság tiszta szívű ölelését hittem, hogy szeret, s nekem örök barátom lehet, de megcsalt: álnok, s keserű. Pedig mindörökké élhet, s mindaz, ki útjába téved nem lehet többé kishitű. Isten szól és válasz mindig akad. De nekem már csak annyi marad hogy sírjak érte, mint bús hegedű. * Tristesse J'ai perdu ma force et ma vie, Et mes amis et ma gaieté; J'ai perdu jusqu'à la fierté Qui faisait croire à mon génie. Quand j'ai connu la Vérité, J'ai cru que c'était une amie ; Quand je l'ai comprise et sentie, J'en étais déjà dégoûté. Et pourtant elle est éternelle, Et ceux qui se sont passés d'elle Ici-bas ont tout ignoré. Dieu parle, il faut qu'on lui réponde. Le seul bien qui me reste au monde Est d'avoir quelquefois pleuré. |