Kis esti pattogás (irónikus jónikus) |
Mért nem teszed édes gyerekem már le a játékodat és nem mosod arcod, fogad, estére hajolt már (levegőt szív - tüde- jében sok azűr még) emelődjék fene- ked fel, ha te hozzád! Mikor én voltam a... Most már elegem lett! (Tercel, különös látni e perccel fater arcát ahogy átlát, ahogy intézi a dolgát velem éppen. De megértem! Nehe- zen küld, hiszen ő ült helyemen most.)
|