Láttam, amint állt az ablaknál.
Áttetsző alakja, mintha
a függöny mátrixa lett volna,
kaptáraiba fogta a fényt,
hogy aztán kötegbe kösse
köré a gravitációja.
Láttam, amint ott állt az ablaknál,
és kerengésre ítélt lomha fotonok közt
vonalai lassan feloldódtak.
Láttam, amint pasztelljében
foltokra maszatolódott az idő,
és síkra meztelenedett a tér körötte,
mely síkba e pillanat nyomata
vésődött örökre. |
|