Ismered Ádám történetét? Madách Imre Az ember tragédiájában játszatja el az emberiség és az ember történelmi útját. Ádám, az ember végigél szerelmet, csalódást, sikert, kudarcot, megkóstolja a gyönyört, a könnyet; rabszolga és hatalmas úr, tudós és tudatlan; szóval végigéli az emberi sors elképzelhető szerepeit. Végül megcsömörlik. Megretten a jövőtől. Nem vállalja. Inkább a halált, mint az életet. Sziklára áll tehát Ádám, hogy a mélybe vesse magát. Pusztuljon el élete.
Ám ekkor eléje lép Éva. Az „ember” másik fele. Nem is sejti, Ádám mit akar. Boldogan mondja neki, hogy gyermeket vár. Gyermeket, mely kettőjüké.
Mit érzett a halálra készülő Ádám? Mire gondolt? Még Madách sem tudta leírni, csak az ádámi döntést:
AZ ÉLETET VÁLASZTOTTA.
Éva szavai nyitották fel Ádám szemét – talán –, hogy élete nem csupán az övé, hanem másoké is. Élete nemcsak annyi, amit ő maga megél, érez, lát, ítél, hanem annál több.
Élete túlnő önmagán és önmagából,
élete másvalakiben is élet,
akiért felelős.
Ha ő meghal, meghal a másik is.
Öngyilkossága merénylet szerettei ellen.
Ha „mindent” végigéltél már, mint a madáchi ember, ha sziklára akarsz állni, hogy halálba vessed magad,
várj,
már elindult feléd Éva, a te „Évád”,
elindult feléd Ádám, a te „Ádámod”;
valaki eléd áll,
aki szól, aki nem is sejti szándékodat, nem tudja, mit akarsz. Mondja, szeret. Egyszerűen néz.
Látnod kell, hogy életed az ő élete is, meg másoké, a meg nem születetteké, akik a mindenség méhéből öntudatlanul vágynak, törekszenek a létre, az életre,
de ahhoz a te szerelmed, a te életed kell!
Életed pedig már megfogant azokban, akiket szeretsz, akik szeretnek téged.
Sziklán álló ember, várj. Kérlek, várj... Ha senkiben nem remélsz már, itt ez a könyv, melyet neked írok, a magam nevében, sok-sok ember nevében,
mert aggódom érted, nemcsak az Életben hiszek, de hiszek a te életedben is,
különös szeretettel vagyok irántad, ebben az állapotodban, melyben nem kiáltasz, némán készülsz meghalni,
holott élni születtél,
szíved dobbanását érzem,
kezedben írásom (melyet mások talán kinevetnek, de te megérted), ezért reménykedve szólok:
nem halhatsz meg, hogy mások ne halnának bele.
Neked az életed fáj, de mennyien leszünk, akiknek a halálod fog csillapíthatatlanul, jóvátehetetlenül fájni.
Élned kell, mert életed másokat éltet. Halálod mennyi öröm, érzés, remény, bizalom halála lenne!
Élned kell, hogy majd éljenek életedből születő, életed által fenntartott életek: gyermekek, barátok, szerelmek.
Ha magadért – úgy gondolod – élned nem érdemes, érdemes élned másokért.
– Jogom van a saját halálomhoz.
– Nincs jogod mások halálához.
– Magammal azt teszem, amit akarok.
– Másokkal nem tehetsz bármit. Halálod ezernyi halál lenne. Életed ezer életet jelent.
– Mit tegyek?
– ÁDÁM AZ ÉLETET VÁLASZTOTTA.
Ugye a szikláról te sem ugrasz le?





A könyv 2004-ben jelent meg a Szent István Társulat gondozásában az ISBN 963 361 547 x azonosítóval.