I. Hangokat siratok befelé kiáltva, hiába foglaltam szavakat imába, csak dadogni tudok bércek orma mellett, lehajtom a fejem: - csak ennyire tellett.
II. Hűlt szerelmek kis hamuját kotorászom emlék-piszkafával, máglyák helyén Főnix helyett tépett szárnnyal tart most rendet az emlékcsend, meg a korom, - bú társként a csapzott kék madárral.
|