Ma üvegeken járok,
léptem véres, tépő fájdalom,
kimondatlan szavak balta-zuhanással
sajognak meggyötört vállamon.

Megöl ez a monoton élet.
Dolgozz! A munka nemesít!
- sulykolták belém rabszolga eleim.
Szétesik az agyam, teljesen kiborít
ez a kilátástalan mókuskerék.
Tekerj rohadék, majd jár a jutalom,
s néhány kenyeret vehetsz a nyugdíjadon,
ha kibírod addig s nem fertőz sugár,
nem rágja szét belsőd a rák,
nem köhögsz kávédhoz vályogot,
s nem visz el addig a tüdőtágulás...