Őszvajákoló
| Kétrét görnyedt sötét égbolt, öreg arcán napfény rég volt, holdat pöccint, lehűt és köhintése ködhintés. Fagyalt csipked deres éjjel siklik-csúszik csípős széllel sárga fákat megollóz, fejfák között áttallóz. Csúszó-mászó fagyos kígyó, házat, utcát megbénító, hulló teste színezüst, hűlő estre kéményfüst! Eltekereg sötét hideg, füsttel száll el, s az érti meg, aki dalra penderül: kályha mellett gyermek ül. |
