Éjféli hajósként a csenddel érkezem,
fárasztó nap ágyán vet álmot a világ,
suttogó habokról mesélek majd neked,
- szavam körbeölel, álombéli palást.

Sellők hangján szólok, szavam könnyes, sós víz,
szelek-szárította, kérges tenyér simít,
te csak maradj csendben, hagyd csukva a szemed,
ne féld a vad csordát, mely odakint ordít.

Ködrágta vitorlák hoztak hozzád éjjel,
álmodba cseppenek gyertya-pislogással,
egy percre csitulj el, engedd át a szíved,
aztán ellibbenek kacérkodni mással.