Fekszem a földön, a fegyverem töltve,
célkeresztemben egy ember mozog;
más nyelvet beszél, másképpen érez,
feje fölött - a széllel - más zászló lobog.

De vére éppúgy pirosra festi a földet,
ha puskám csövéből kiszáll a halál,
átvillan rajtam, mi lesz, ha én nem,
de ő lesz a gyorsabb, és szíven talál...?

Egymásnak estünk martalóc ésszel,
vad mámor üli meg véres agyunk,
politikusok ugrattak össze,
s észre sem vettük, hogy bábok vagyunk.

De anyánk éppúgy aggódik a front mindkét végén,
kezét tördelve, mert félti fiát.
Mikor lesz vége? - kiált az égre.
Meddig kell halnotok kereszthalált?