A tűz a fákon, és az éjszakákon, a víz a földön és az égen át, a hang a csenden (egy vitorlavászon), a könny a szemben tudja meg magát.   A szél az úton, és a múlton ébred, a nő ma még a férfi oldalán, (magokba bújik el a gyáva élet) s hajolnak élők minden holt után.   A lélek álmon, alvó éjszakákon, a sóhaj tenger szagú mélyen át, a csend a szívbe szúrva gólyalábon. (A fény a porba űzte önmagát.)

(saját fotó)