Élni vagy meghalni - 7. levél

A hetedik levél kételkedik:

JÓZANUL TESZED?

Bocsáss meg a kérdésért. Így kérdezhetném tapintatosabban: meggondoltad, átgondoltad, hogy mit is akarsz? Szabadon döntesz? Nem kényszerít félelem, szorongás? Nincs valami zavar a szívedben? Téves gondolat nem foglalja le értelmedet? Talán betegség lappang benned, melynek egyik következménye ez a teljes elkeseredés.
– Meggondoltan és szabadon döntök! – állítod.
– El kell fogadnom, amit mondasz. Ilyen esetek előfordulnak. Orvosok, lélekgyógyászok ismernek hasonló tényeket, de csak ők, és ők (orvosok, lélekgyógyászok) kevesen vannak. A többség, akiket ismersz, másként ítéli meg az öngyilkosokat. Majd rólad is úgy beszélnek, ahogyan általában az öngyilkosokról szólnak.
Átmeneti őrültség vette hatalmába,
nem tudta, mit tesz,
megháborodott
(ideg-összeroppanás!)
szegény,
nem tehetett róla.
Akarod, hogy így ítéljenek meg? Ez a célod? Könnyen lehet, másról álmodozol. Azt szeretnéd, hogy majd sírjanak, keseregjenek utánad, magukat vádolják halálod miatt. Halálodban ismerjék fel, hogy ki voltál. – Alig van esélyed erre.
Az élők öngyilkos halottjuk mellett gyorsan felmentik magukat a felelősség alól. Egyszerűen a megállapítással: nem tudta, mit tesz. Még neves költőnk, Juhász Ferenc is szeretteinek önpusztító halála után, így kiáltozott utánuk:


„Mert gyáva, hazug, kurva, rongy mind, aki más szívére dönti választott halálát,
mint gyerek-vállra cementes-zsákot a csődőrnek se férfi. Polipcsillag-álmát...
Nem tudtátok, a létből nem lehet kijutni: a szép halálig!
Hogy lehet, Halott Buták, hogy lehet sose tudni! Egyik se másik!
Ti Gyámoltalanok, Gyávák, Mást-kínzó Őrült Boldogok: ez megoldás?
Ti Öngyűlölő Bátrak, Büszke Dacosok, Kankanca Téboly-rabok:
ez nem megoldás!”
(Latinovits Zoltán koporsója...)


Olvasod? Ugye nem szeretnéd, ha rólad hasonlóan vélekednének, még akkor sem, ha a kemény szavakat a fájdalom préselné ki a gyászolók szájából. Gyászolókból, akiket mégiscsak szeretsz.
Józanul az élet mellett dönthetsz, mert csak az élet győzelem.
Sokan hiszik, hogy a názáreti Jézus halálával győzte le ellenségeit. Ám keresztre feszítése, halála után már három nap múlva újra él. Feltámadt. Élőnek hitték és hiszik, mert igazán elevenen győztes Ő.
Ismered Gróf Monte Christo történetét? Ártatlanul az If vár tömlöcébe vetik. 16 év a sziklákba vájt tömlöcben. Az elítélt nem a halálra gondolt, nem hívta a halált. Inkább félt meghalni, mert élni akart, hogy igazságot tegyen. Ha meghal, hogyan mutathatná meg, ki ő? Ártatlan és erős. Élettel akar rácáfolni ellenségeire. Sikerül neki. Megmenekül. Élőn áll ellenségei elé. Döbbenten ismerik fel. Már ez maga győzelem volt. Az elítélt győzelme. Mi lett volna, ha öngyilkos lesz? Soha nem derül fény ártatlanságára. Ha megöli magát, ellenségei csak annyit mondtak volna: szerencsétlen, nem bírta tovább a rabságot.
Rólad senki ilyet ne mondhasson.
Józanul dönts.
Bízzál, sorsod győzelemre fordul. Ma. Holnap. Évek múlva. Ha életedet rendbe akarod tenni, nem a halál a megoldás, hanem az élet.
A remélt győzelem: siker. Az, hogy egyszer elfogadnak olyannak, amilyen vagy, aki vagy. Felismerik szíved értékeit. Titkát életednek. Ez a remény már értelmet ad az életre. A magad életére.
Józanul kell döntened.