Felhő szívjon magába,
s hulljak földre cseppként,
bicskaéllel faragjanak
rovás-amuletté;
lámpa viaszolja arcom,
Hold tüzében égjek,
hamuban sült verseimmel
fejbe vág a végzet.

.........................

Nem várok a világtól semmit,
amim van, azt vállalom,
csendesen, lehajtott fejjel
- két dobbanást között - a szívem,
ha még kell: nektek adom.

Vetés 2010 09 29