12 év – 12 szonett
                                 1999 -2010

1.

Augusztus volt. Szöktem, menekültem,
Buda várt rám, s virágos keblére vont.
Világrobbanás volt ez, fordulópont:
a kertben rózsa nyílt megrészegülten.

A szem, s a szív szeksztánsai bemérték
Szépvölgy, Zöldmál és Törökvész tájait:
- s hátrahagyva Debrecen szilánkjait -
lankák szép zöldjeit szívembe vésték.

A város kacagott, s én, mint a bölcsek,
élni vágytam, hogy mindenkit köszöntsek,
s elhittem: átlátok minden üvegen...

Én most meg foglak menteni, türelem!
- szólt Buda, s ölelt ezer finom dolog...
Rég volt. De az emlék aranylón csobog.



Budapest, 2010. szeptember 28.