12 év – 12 szonett
                              1999 -2010

2.

...és most álmodom azt a régi estét,
mely az édes múltból egy percet mutat:
egy intés ez, csupán egy félmozdulat...
- de kapcsot old, és nyitja a szelencét.

Kedd volt, tán' egyike az utolsóknak,
mely egybefűzi a jövőt s a múltat,
s melyről nem tudni előre: búcsúztat.
A kép lebeg: vízen egy papírcsónak.

Több este már nem volt. A kedd árnyékolt,
- s helyetted ott maradt a bíbor égbolt...
Csak egy régi véset jelzi a padon:

(már nem piros, csak mint egy kaméleon)
- ott jártunk a dombok nyáresti hátán,
de már nem ketten megyünk, csak én, árván.

Budapest, 2010. október 3.