Budai szonettek 3.


                          12 év – 12 szonett
                               1999 -2010


3.


 


Háborút viseltem önmagam ellen,
és e viharban elszakadt sok álom;
tébláboltam egy őszi, beteg bálon,
és igyekeztem, hogy élni se' kelljen.


A bánat lökdösött, múltak a hetek,
Buda kivirult, majd újra megfagyott;
fekete hangokat búgott egy fagott -
fehér angyalok, csak most őrizzetek!


…és elképzeltem: nyár lenne, délidő,
nap, hűs templom, fehér oltárterítő,
hársak szelíd lombját paskolja a szél,


s halkan fülembe súgod: ne eresszél...
De már késő. Minden elrendeltetett.
Hangom távoli, szomorú és rekedt.


 


 


Budapest, 2010. október 6.