Az ég lágy teste ellazul,

lecsorog a vérző napkorong

s a halvány csillagok közt azúr,

alkony némán borong.

Az est torkán bíbor vér hörög,

a fenyők zúgnak, mint bús had,

imájuktól reszket minden rög

s testük kék álommá olvad.

Sápadt szelet hoz az észak,

(halkan megremeg a távol)

útjában fény és bomló éjszag,

puhán hajnalt sző a homályból.