12 év – 12 szonett
                          1999 -2010

6.


Aki árva, az halottabb, mint a holt,
és csönd támasztja meg háza oldalát:
vak lesz, bár utak hasadnak odaát,
- de addig nem jut el az elbitangolt...

S eltemet mindent a zilált képzelet,
- bent érleli ki nem csirázott vétkét -,
nem használ semmi, és görbülhetsz kétrét,
- vitorlád nem fogja be a kék szelet...

Ekkor felsóhajtasz: vágyaid szava
ha valósággá válhatna valaha...
De kívántad már ezt sokszor, elégszer,

s lásd, mivé tett az akaratos kényszer?!
Kipereg két kezed közül jutalmad:
várj, majd a föld, majd a rög betakargat...