Az Emberfia |
Közismert történet Diogenészről, a cinikus görög filozófusról, hogy fényes nappal sétált a piacon és égő lámpájával arcukba világított. “Mit csinálsz Diogenész?” – kérdezték. “Embert keresek!” – válaszolta gúnyos mosollyal. Arról semmi hír, hogy talált-e igaz embert az emberek között.Vajon ki nem vágyik azzá válni? Egyáltalán, milyen emberek akarunk lenni? A kérdésre sajátos választ adott Hamvas Béla író. Igen, a mai ember irtózik attól, hogy hős, szent vagy bölcs legyen. Elég volt az elmúlt két évezred utolsó száz éve a maga tudományos és technikai fejlődése mellett és ellenére a háborúk borzalmai, rémtettei, amelyeket, akik kigondolták és végrehajtatták, azok mind “hős”, “szent”, “bölcs” jelzővel istenítették magukat. Elérték, hogy a mindennapi ember senkiként vergődjék a tömegben, sőt áldozza fel magát a kollektivizmus eszméjéért. Jelenünkben pedig a fogyasztói társadalmat uraló pénzemberek a fogyasztás kis isteneivé akarják sorvasztani a mindennapok embereit és hagyják őket vergődni a harácsolás rabhálójában. Íme, van eszmény, aki megmutatja, miként lehetünk normális ember az emberek között. Az Emberfia. Sőt, egy alkalommal, amikor Istenről , akit ő Atyának nevezett, tanított, egyik tanítványa, Fülöp odakiáltott neki: ” Uram, mutasd meg nekünk Atyát, és az elég nekünk.” A kérdezőt megdöbbentette a válasz: ” Aki engem látott, látta az Atyát is. ” Nincs szükség reflektorra. Hittel és szívvel nézzük az Emberfiát…és Isten visszanéz ránk… (Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. október 8-i számában.)
|