Elkerülhetetlen

Ismét az Emberfiáról gondolkodunk. Legutóbb kérdeztük: ki Ő? Válasza: Én Vagyok! Ezekkel a bibliai szavakkal mutatkozott be kortársainak, napjainkban pedig a Bibliában nekünk. Jézus Krisztus, aki Van, Isten. Az emberré lett Isten.


Megtehetjük, hogy nem hiszünk neki. Tagadhatjuk. Vagy egyszerűen nem érdekel minket. Még gúnyolhatjuk is. Káromolhatjuk. Csak egyet nem tehetünk, elkerülni. Elkerülhetetlen.


Közismert Saul története (ApCsel 9,7-22)- Saul, a vakbuzgó farizeus üldözni kezdte a keresztényeket. Jeruzsálemből a Damaszkuszba vezető út egy, talán kanyarulatánál fény vakította el a szemét, lováról leesett és Jézust hallotta: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Mauriac francia író zseniálisan következteti, hogy azóta a Feltámadt Jézus ott bujkál az utak kanyarulatánál és lesi a mindenkorok sauljait, szeretett üldözőit. Állítja: „Ezentúl már minden ember életében ott leselkedik ez az Isten.” Ki tudná felsorolni a történelem jeles embereit, akik gyűlölve vagy szeretve keresték Őt, és találkoztak vele?! És hányan és hányan voltak, vannak, akik nem keresték, tagadták, gúnyolták, létét kétségbe vonták, ám egyszer mégis szembe találták magukat a rájuk leselkedő Istenre.


Babits Mihály írja „Az elbocsátott vad” című versében, hogy érzi, valaki őrzi, nézi őt. „Már gyermekül vermébe ejtett / s mint bölcs vadász gyenge vadat, / elbocsátott, de nem felejtett: / szabadon sem vagyok szabad.” Más helyen Jónás próféta szájába adja tapasztalatát: „Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled.”


Váczi Mihály, aki tisztelettel irigyelte édesanyja vallásos hitét, a költő, aki nem imádkozik, mégis valami Istent kereső nyugtalanság íratja vele: „Valami nincs sehol!” A Mindenségből, a Világból, az Emberből hiányzik valami. Ezt kell bevallani.


” Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni, ami nins sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…”


Itt van mindannyiunkban… „Ezentúl minden ember életében ott leselkedik ez az Isten.” Az Emberfiában, a Názáreti Jézusban megjelent Isten elkerülhetetlen.
…..
Számtalan ember van, aki részére (ha hallott is róla) Jézus, az Istenember elfogadhatatlan. Megtörténhet, hogy ők mégis találkoznak az Elkerülhetetlennel? Igen! Ennek megértéséhez Karl Rahner teológust idézem. ”Sokan találkoztak már Krisztussal, akik nem tudták /…/, hogy azzal találkoztak, akit a keresztények joggal neveznek názáreti Jézusnak. Isten és Krisztus kegyelme jelen van minden olyan valóság lényegeként, amelyet egyáltalán választhatunk. És ezért nem olyan könnyű bárkihez is nyúlni úgy, hogy ne kerülnénk kapcsolatba Istennel és Krisztussal, akár elfogadjuk, akár elutasítjuk, akár hiszünk benne, akár nem.


Aki egészen elfogadja ember voltát, (beleértve természetesen a másik ember voltát is), az az EMBERFIÁT fogadta el, benne fogadta el Isten az embert. – És ha a Szentírásban az áll, hogy aki szereti felebarátját, betöltötte a törvényt, akkor ez azért a végső igazság, mert maga Isten lett embertársunk.
Jézus Krisztus ezt oly egyszerűen mondja el, amikor a történelem befejezésének ítéletéről beszél. Magához hívja azokat, aki neki enni adtak, inni, ruházták, betegségében meglátogatták, vándorként otthonukba fogadták. Ám azok kérdik, mikor történt ez? Válasza: ” Bizony mondom nektek, mikor megtettétek ezt egynek is a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” Azoknak pedig, akik embertársaikon nem segítettek, azokat elmarasztalja, mert neki nem adták meg azt, amit embertársaiktól megtagadtak. (Mt 25,31-46) Ebből az következik, hogy embertársainkat kellene elkerülni, hogy ne találkozzunk vele. Elkerülhetetlen!


De miért is kerülnénk el?
Neki szüksége van ránk, nekünk még inkább Őrá.


(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. november 19-i számában.)