12 év – 12 szonett
                        1999 -2010

12.

Én városom, Buda! Vakon szeretlek.
Utószónak mit lehet még mondani...?
Nem teljes az életem, e mostani:
s mi hiányzik - marad örök keretnek...

Keret, melyben feszül egy foszló vászon,
festmény, melyen a szín borongós, sötét;
némán hordom létem éjszín köntösét,
és vigyáznom kell, másnak ez ne fájjon.

Itt élek a hegyen, szól hozzám a táj,
lehetnék japán, olasz, svéd vagy maláj -
de a budai kertek, fák és repkény

csak magyarul beszélnek, egy a refrén.
Fillér út, Rügy utca - kedvesek, görbék,
és enyém mind. Igen, enyém e környék!

Budapest, 2010. október 9.