Paál Zsoltnak

Nézd meg most ezt a világot.
Keresd csak, hol a jó, a szép!
Mikor rozsdás kést húz elő,
És tulajdon torkába tép.

Mikor beleborzongsz abba,
Mivé tették s mivé tetted,
Hogy az Isten szent képmása
Egy vérgőzös állattá vedlett.

Mikor látod, mit szerettél,
Halott porrá omlik minden,
S csak üvöltesz elárvultan:
Mért hagytál el engem, Isten?!

Akkor majd magadba nézel,
És rájössz, hogy miért is élsz:
Akkor talán az Istennel
És magaddal is megbékélsz.

Ha ember vagy, és szívedben
A jó és a hit megmarad:
Akkor újra felragyog majd
A napfény a kövek alatt.

2011-01-12