Álom  
                                     
                                             I.

Cseresznyefán arany könnycseppként pereg a gyanta.
Érzed, kedves? Ma délben a hőség felettünk urizál:
te csak aludj a virágok közt, ott most tücsök muzsikál,
úgy, miként halott rózsák bús szívéből húzza, nyaranta.

Hol tegnap még fecsegtél, a szalon: ma üres veranda…
Most egyedül vagyunk, ketten - szép bengáli rózsaszál!
Te csak aludj, álmodj, kartonruhád vöröse ránk szitál,
csókjaim feletted őrködnek s nem hagynak magadra.

Nagy a meleg, s te csak a méhek zsongására figyelj…
Csak aludj, aludj csöndesen, szelíd szívű kis bogár!
És hogy mi ez a másik zaj…? Itt fut a közeli csermely

a mogyoróbokrok alatt, s itt alszik sok-sok jégmadár…
Hát aludj, kedvesem… Én már nem is érzékelem: vajon
te kacagsz, vagy a patak vize csendül a fénylő kavicson…

Francis Jammes  - Sommeil

                                        I.

La gomme coule en larmes d’or des cerisiers.
Cette journée, ô ma chérie, est tropicale :
Endors-toi donc dans le parterre où la cigale
Crie aigrement aux cœurs touffus des vieux rosiers.

Dans le salon où l’on causait, hier vous posiez...
Mais aujourd’hui nous sommes seuls — Rose Bengale !
Endormez-vous tout doucement dans la percale
De votre robe, endormez-vous sous mes baisers.

Il fait si chaud que l’on n’entend que les abeilles...
Endors-toi donc, petite mouche au tendre cœur !
Cet autre bruit ?... C’est le ruisseau sous les corbeilles

Des coudriers où dorment les martins-pêcheurs...
Endors-toi donc... Je ne sais plus si c’est ton rire
Ou l’eau qui court sur les cailloux qu’elle fait luire...

Budapest, 2011. január 25.