Csak az ég az, mi megmaradt,
és a fájó szép képzetek.
Annyi lettem már magamnak,
mint betűkön az ékezet.

Vad és forró szelek fújnak,
nem a föld a barbár itten;
magyar sors ez, itt halok meg,
mert a jobbat jónak hittem.

Talán egyszer anyáskezű
szépasszony is ír majd nekem,
de csak hazug tenger ring itt,
s gyáva szél leng a szirteken.