II.

Álmod édes – oly’ édes, hogy most megrebbenti ajkad,
puhán, lágyan, finoman – s talán éppen csókra nyílik…
Mondd, mit álmodsz? Kakukkfüves, vadszőlős út díszlik,
s a kőszirti, fehérgyapjas kecskenyáj ott békésen lankad?

Vagy azt álmodod, a moha fölött pajkos nesz támad,
s az erdő alján futó kispatak hirtelen elkezd fecsegni?
- vagy hogy menekülve futnak a nyulak, s egy seregnyi
kékesvörös madárraj szétszaggatja a fényes ökörnyálat?

Álmodod-e, hogy a Hold egy hortenzia-gömb…?
- vagy azt, hogy a kutakra gyöngyszirmú akácfa önt
ezer hószínű virágot, s érzed-e a mirrha aranyát…?

- Vagy hogy egy serleg alja csillantja ajkad szép vonalát,
s megérintve a régi rózsa szirmát, nem kérdezem szép-e,
ahogy egy kósza fuvallat belefújja a csermely ezüst vizébe...?


(Willem Haenraets festménye)

Francis Jammes  - Sommeil

                                        II.

Ton rêve est doux — si doux qu’il fait bouger tes lèvres
Tout doucement, tout doucement — comme un baiser...
Dis, rêves-tu que sur un roc vont se poser
Parmi des thyms chèvrefeuilles de blanches chèvres ?

Dis, rêves-tu que sur la mousse, en notes mièvres
La source pure au fond du bois vient à jaser,
— Ou qu’un oiseau tout rose et bleu s’en va briser
Les fils de Vierge et faire au loin s’enfuir les lièvres ?

Rêves-tu que la lune est un hortensia ?...
— Ou bien encor que sur le puits l’acacia
Jette des fleurs de neige d’or sentant la myrrhe ?...

— Ou que ta bouche, au fond du seau, si bien se mire,
Que je la prends pour une fleur qu’un coup de vent
A fait tomber, du vieux rosier, dans l’eau d’argent ?

Budapest, 2011. február 3.