Kezemre bámulnak a csendek,
halk erek kékje fércel össze néhány ráncot,
a sárga lámpafény reflexe táncol
a gyűrű helyén,
s egy régi seb hegén pörget egy álmos táncot.

Dobban a szív, ritmusra lengenek a percek
a sötétzöld óralapon,
mintha vízen lebegnék,
ernyedt világom hátán,
s lehunyt szemem legelne
a parttalan partokon.

Vetés 2011 02 04