(…február huszonhatodika, csütörtök)
Más talán ma boldog – nekem fekete téli nap. Mindegy, kedd vagy péntek, esetleg vasárnap, február huszonhat felettem két éve összecsap: …csütörtök volt – kint éppen olvadt a jégcsap,
égre füstölögtek a Bimbó úti gyászos fenyőfák, satnya tűleveleik a tenyérnyi kékséget átszúrták. Ebédidő volt. - Az asztalon lassan kihűlt az étel, Brahms zongoraversenye szólt, a második tétel,
- a nappaliban ültél, rám néztél és szólítottalak, de már nem feleltél. Akkor rámzuhantak a falak. Némaság nőtt, vörös, tépett szélű alkonyodások, pedig dél volt. S ha szívemben elég mélyre ások,
fellelek valamit, ami tőled jön, ami talán vigasz: hiszem, hogy utolérlek - hogy utadon lassítasz… Február vége volt, dél, mikor itt hagytál egyedül, szorít az érzés, mint abroncs, mi dongákra feszül;
azt hittem két év elég nagy idő és gyógyír a kínra, de tévedtem: ahol most vagyok, a pokol gyomra, itt ég ezernyi kandeláber, körül sok tükördarab… …más talán ma boldog – … nekem fekete téli nap.
Budapest, 2011. február 25. |