Felvettem egy kavicsot,
- nehéz sorsnak bús rabja -,
földre zuhant egykoron,
mint egy csillag darabja.

Kívül fényes, ragyogó,
belsejében titok van,
gyermek játszott itt vele,
sok száz évvel korábban.

Tenger vitte sokfelé,
majd a partra kihányta,
gyöngynek hitte régesrég
egy falusi leányka.

Vagy az Isten hagyta itt
igézőn szép kacatnak:
- meglássa a reménylőt -,
s kik ezeken kacagnak.

1983