Puhán fuvall tavaszt a rét, a vadvirág, paréj szagát; s uralja már az éjszakát spanyol lovag s a baszk kadét. Zihálva csörg a kasztanyét; a lombon át madár rikolt. Egy úr rajong: „Akárki volt, szenyóra, önt ha nézem én, csodás öröm!” S a két szemén kihunyt e kép: a lány, ki holt…
Debrecen, 1993. |