Ma nem történt szinte semmi: e napot könnyű lesz feledni. Most lomhán habot vet sajgó vérem, - de nem panaszkodom, ígérem. A konok csöndtől elnehezült lelkem; ezt hagytad tegnap itt nekem, s lásd, dermedtség vert tanyát bennem.
…délelőtt volt egy üde pillanat, kajla vizslám nyargalt a hársfák alatt: rád gondoltam, komoly nagyfiam, ki uralkodsz felettem szelíd-zsarnokian, …s ekkor átbújt a nap a felhők alatt - és mosolyod a szívemig szaladt. Vártalak. Valahogy elvánszorgott így a nap, itt-ott csillant pár zöld és kék üvegdarab, olykor esőillat cseppent le a fákról, kulcs zörrent, jött hír, de valaki másról, rügy pattant, valahol dohogott egy vonat. Hozzámvágtad hiányodat.
Budapest, 2001.március 5. |