Szerelmes rapszódia
fehérek, mint a só,
lezárul az ajak,
hallgat a szó.
Csak te vagy nekem...
Homlokom a falnak szegem,
halkan hunyom pillám
és puhán elringat a csend.
Így állok némán,
én lent vagyok, te odafent.
Mert te vagy minden:
a szellem a hitben,
melynek szent nevét hallgatom
sok bús reggelen.
Te vagy a meleg étel az asztalon,
és mikor nyugszom,
illatod az ágyamba vetem.
És ha újra ébredek,
mikor újra lüktetnek az erek,
akkor is te vagy minden:
a víz amitől frissül
a fáradt test,
a tükör,
amiben megtagadom magam,
te vagy a dombok mögül
lopakodó est,
melyben a holnap tündököl...
Csak benned kell hinnem.
2006.
