Szonett a hazámnak



Ha büszke vagy hazádra – nem
szégyen,


Nézd, mind emelt fővel ünnepelik


Régvolt őseink dicső tetteit


A kokárdás százezrek a téren.


Magyarok vagyunk: mások szemében


Bűn ez – ó, hogy mennyire gyűlölik!


A sárba tapossák ünnepeid,


S nemzetük gyalázzák – ez a
szégyen!


 


Mert itt élünk, Árpádtól örökölt


Honunkban, s bár sokszor festette
vér


Pirosra, nekünk akkor is fehér


Marad, tiszta, mint a hó, vagy a
zöld


Fű; itt nyugszom majd, ha a vég
elér;


Mert szeretlek, mint Istent –
Magyar Föld!


 


2008-03-02