Joseph Freiherr von Eichendorff : Reggel |
Meghasad az első napsugár és a völgyeken keresztül száll, ébreszti az erdőt és dombot mi repülhet, az szárnyat bontott. Az ember most kalapját vesztve nagyot kurjant, hisz jó a kedve: "Szálljál messzire pajkos dalom legyen kacaj és vigadalom." Ó, rohanjatok ki a térre bár a szív még csak félve rezzen, de nincs az éjnek oly sötétje mit a reggel ne látna szebben. Joseph Freiherr von Eichendorff: Der Morgen Fliegt der erste Morgenstrahl Durch das stille Nebeltal, Rauscht erwachend Wald und Hügel: Wer da fliegen kann, nimmt Flügel! Und sein Hütlein in die Luft Wirft der Mensch vor Lust und ruft: Hat Gesang doch auch noch Schwingen, Nun, so will ich fröhlich singen! Hinaus, o Mensch, weit in die Welt, Bangt dir das Herz in krankem Mut; Nichts ist so trüb in Nacht gestellt, Der Morgen leicht macht's wieder gut. |