Állok ablakomban és a tengert nézem:
remegő víztükör, csillagok ezer cseppben.
Fent csillanás, itt hab fut el – szép éden:
hív a fény, és válasz morajlik rá csendben.
Sóhajt a víz, a szellő is vele együtt rezdül:
s a tenger fölött ezüstös híd lép keresztül.
Egy híd, mely rádől a derűs, kék tengerre,
de vajon ki lép rá? Hová vezethet? Merre?



Giovanni Pascoli - Mare


M’affaccio alla finestra e vedo il mare:
vanno le stelle, tremolano l’onde.
Vedo stelle passare, onde passare:
un guizzo chiama, un palpito risponde.
Ecco sospira l'acqua, alita il vento:
sul mare è apparso un bel ponte d'argento.
Ponte gettato sui laghi sereni,
per chi dunque sei fatto e dove meni?



Budapest, 2011. márciusa