állok csendben magyarlesen

én! a néma 

műveletlen



szem és fül és fenék egyben

várom, lelkem

mennybe menjen



fordul lassú föld alattam

benne csont ég

olthatatlan



hajladozva lángja kitér

fellobban az

akit elér



pokol tüzén nevelkedett

néma csendes

felekezet



velem hallgat, bennem figyel

magyarlesen

nem irigyel



nem irigyel kötelemért

engem, aki

rég mit sem ért



rég mit sem ért holtpontjából

két oldalán

egy-egy tábor



s nézik, ahogy leng az ember

lába fenn van

szólni sem mer



én a néma műveletlen

szem és fül és

fenék egyben

hontalan és tábortalan
emberszerű
magyarszerű