Éji magány (Egy Schubert dallamra) |
Az éj hűsen jött el, búsan hozta a holdat, komor felhők dús ködével az élet némán porlad. Fákon át a messzi fény fakó csuhában andalog, a táguló csend ölén elhalkuló kis dalok. Mikor a perc ily mélyre ás, a test végtelen, sötét járat. Minden halk szívdobbanás szavanként egyre fárad. 2007. |