Kovács János István
Hazafelé
Már a múlt
csak ábránd, tavi hold…
Megfakult
temérdek
adottság, ami volt.
Egyre fogy
az élet vize rég,
persze, hogy
megérzed…
S a szíved hisz-e még?
Ints: odább!
Ki fáradt, hazatér…
S nincs tovább.
Te érted:
kiszáradt az az ér!