Archívum - Utolsó idők
nem lesz virág, hiába hajt.
Messzeség jön nagy vizekkel,
s egyszerre tűnik el a part.
Már nincs Isten a templomokban,
a vándormadár helyben maradt.
Eltűnik a fény, ha gyertya lobban,
bogár visít a kövek alatt.
Az éj jelet fest a falunkra,
magamnak a bort bőven mérem,
földekben hallgat a munka
s tüzelő sem kell a télen...
