Fortissimo

Az éjszaka fényei gőggel gyúltak
hamvas bokrok töve izzott pirosra
a mély csöndben és nyugalomban
egy édes dallam sírt fel vontatottan
ültem sápadtan
fehéren
a muzsika hulláma
fényesen kirajzó vágyait
küldte szét
az éjben
zengett az ezüstös homályban
a megnyugvás kegyelme
már szunnyadt a kín
ringatta az elme
[…]
ma örömlázassá
és boldoggá így vált
a gyöngyházszínű augusztusi este.