Én is itt vagyok, eljöttem a gazdához,
elhozott ide fogadott ígéretem,
mégsem várom jussom, hogy miként határoz,
megtette azt már egy kikeleten.

Előle futva kísért szép tündérország,
visszatérve szívem zörögve kalimpál,
s oldalamon megbököd a tartott jószág,
dehogy rejtem, elszámolom mindjárt:

Romló anyag, vágyak, álmok telepedtek,
s feltárultak széles utak, szűkült közök,
gyümölcsök, épek és magvuktól repedtek
az asztalon, és az eskük között,

tények, igazmondások - szembe fújt homok,
lusta kedv, s jajszóra zárt lanyha figyelem,
egyensúlyi és súlytalan állapotok,
tessék! egyiket sem irigyelem.

Láncok, bogok, karikák átfúrt orrokon,
baromra vert tömegjárvány, hamis veret,
haszna por, s az ürített salakkal rokon,
ha égig ér az önhitt ismeret.

Ennyi! – körbeértem birtok árnya alatt,
most várva várom, hogy a gazda hátha szól,
hisz isten előtt a gyermek messze szaladt,
de öregként mögötte bandukol.