A mai versem nem szól semmiről!

Képzelt tollal nem verem a dobot,

- billentyűm ma hiába klattyogott -

öröm nem keres, bánat nem gyötör.



Nem vagyok ma még fagyott, sem felhevült.

Szójátszók kószáló sorát terhelem.

A kicsorgó semmit is csak képzelem,

most, ahogy megfestem a vicsorgó űrt.



Ma nem zokogok tenyérközbe borultan!

Édes nyár nem hiányzik, komor ősz nem bánt,

szívemre sem ül a nehéz fejű ábránd!



Még ha úgy látnál is, én meg sem tébolyultam!

Csak írom a mai versem, ahogy az élet:

VEHETEK bele rossz rímet, VERHETEK szépet.

2004