Jöttem,
mert küldve voltam,

érkeztem félig holtan,

ordítva rásóztam magam a világra...

Akik
vártak, ünnepeltek,

zajosan teltek a percek,

emberbűzt öklendett a lámpa világa.

Azóta
elvagyok, bár

ront a cipő, ront a gyár,

koldulok, a mindennap kényszere visít,

mint cipót,
lopom a verset,

boruló elmém nyög hozzá tercet,

s a keskeny pallón vacogva átsegít.

2011 10 11