Georg Trakl : Téli éjszaka

Ha hó szitál az ablakokra,
zúg a harang messzi-hanggal,
vendéget vár benn az asztal
s a ház is rendbe, takarítva.

Vándorútnak végén, itt
az ajtók előtt lélek pihen.
Föld hűséből a kegyelem
aranyló ága kibomlik.

A vándor csendben betér,
bánatától a küszöb kövül.
A roskadozó asztal körül
ragyog a bor és a kenyér.





 


 


Ein Winterabend

Wenn der Schnee ans Fenster fällt,
Lang die Abendglocke läutet,
Vielen ist der Tisch bereitet
Und das Haus ist wohlbestellt.

Mancher auf der Wanderschaft
Kommt ans Tor auf dunklen Pfaden.
Golden blüht der Baum der Gnaden
Aus der Erde kühlem Saft.

Wanderer tritt still herein;
Schmerz versteinerte die Schwelle.
Da erglänzt in reiner Helle
Auf dem Tische Brot und Wein.