Gerard de Nerval : Delfica |
Emlékszel-e Dafné a régi románcra, a vén szikomorfák alatt zizzenő babér, olajág, mirtuszok, rezgőfűz, hófehér : mind a szerelem dalának örök tánca. Vajon visszarévedsz a roppant tornácra, a fanyar citromra, amely fogadhoz ér, odúkban a vert vadakra, - mind kevély, - ős magként ha rájuk álmot hint a pálca? Kiket siratsz, az istenek mind visszatérnek ! A régi napok hangján szól újra az ének ; a földön próféta-sóhajok zengnek… A latin szibilla még szunnyadón maradt amott Constantinus díszkapuja alatt - Kong minden sarka az óriás teremnek. Delfica La connais-tu, Dafné, cette ancienne romance |