Nagyböjt 1. vasárnapja előtt |
| JÉZUS ÉS PILÁTUS (Mrk.l5,1-5) Az evangélium reflektor fényében látjuk a jelenetet. Tárgyalás. Vádlók, a Vádlott és a Bíró. A főpapok, Jézus Krisztus és Pilátus. - Megkezdődött a tárgyalás. A vádlók hamis vádakat kiáltoznak. A Vádlott nem válaszol. Hallgat. A Bíró kérdez: semmit nem válaszolsz? Tovább kiáltoznak a vádlók. A Vádlott hallgat. A Bíró ítél. Halált. S Krisztus hallgat... A megkezdett tárgyalás azóta sem ért véget. Csak a környezet más, a vádlók és a bíró cserélgeti egymást, ám a Vádlott ugyanaz ma és mindörökké. És mindig hallgat. Vagy válaszol? Azzal, hogy "nem válaszol semmit". A tárgyalás folyik századok óta, ma is tart. Majd a történelem vége fejezi be. Kik tolongtak már Krisztus körül? Kik mertek beülni Pilátus székébe? Néró császár, aki fáklyaként égettette meg a Krisztus követőket. A hitehagyó császár, Julianus, aki elsőként akarta megszüntetni az evangélium szellemét. Voltai, aki prófétaként harcolt az egyház ellen és vakmerőn mondta: megöltem az Istent. Napóleon gúzsba akarta kötni az Isten népét, arcul ütötte a pápát. Hitler gyalázatos perek szennyét fröcskölte Jézus szolgáira és haláltáborokba küldte a hitvallókat. Sztálin leromboltatta a templomokat és gulágokban ölette meg a hitükben hűségeseket. Íme ők a legnevezetesebbek, akik Pilátus székébe mertek ülni. Rágalmazó vádlók mindig akadtak, akik "feszítsd meg" kiáltozták. Ordítva hallik a félrevezetett, pénzért megvett tömeg ítélete: halálra vele! És Jézus? Minden perben hallgatott. A Pilátusok türelmetlenül kérdezik: hát semmit nem válaszolsz? De, igen! Hallgat. Döbbenetes válasz. Hallgatásában iszonyatos erők feszülnek. Hallgatása vád. Hallgatása fenyegetés. Hallgatása erő, nyugalom, győzelem. Győzelem. Vagy tévedek? A vádlókat elsöpri mindig az igazságot tevő idő viharja, vagy összemorzsolja őket az Isten lassan, de biztosan őrlő malma. És a bírók? Pilátus megőrül. Néró rabszolgáját kéri, hogy kést döfjön a nyakába. Julianus aposztata elveszti csatáit és haldoklásában vérét szórja az ég felé és ordítja: győztél Galileai! Napóleon száműzetésben él, és naplójába beírja: egy nagy van igazán, Jézus. Hitler benzinnel égetteti el magát. Sztálint sírjából forgatják ki utódai. Jézus hallgat. Ki mer beleülni Pilátus székébe? Ó mekkora vakmerőség, oktalanság vádat emelni és elítélni Jézust, aki nyíltan kérdezte: ki vádolhat közületek bűnről engem? Szörnyű süketség nem meghallani az Ő hallgatását. Mi halljuk. Halljuk hallgatásodat Jézus. Melléd állunk. Remélünk benned és ha kell sorsod vállaljuk e szüntelen perben. És tudjuk, ha csak hallgatunk veled, nyertesei leszünk e nagy pernek. JÉZUS ÉS HERÓDES (Lk 23,8-12) Szemben áll egymással Jézus és Heródes. A parázna Heródes, a prófétagyilkos Heródes, a kíváncsi Heródes. Kutatva nézi Jézust. Jézust, aki ártatlan, aki szentségesen szent, akinek fenséges arcán mély szomorúság fátyla. - Nézik egymást. Heródes csodát vár. Vagy legalább egy ékesen szóló beszédet, hiszen hallotta róla, mily hatalommal szól a néphez. Faggatja. Kérdezi. A jelenlévő főpapok és írástudó vének közbe-közbe kiáltanak. Vádolnak. Heródes mellett ott áll Heródiás és a szemérmetlen Szalome.. Ó, Jézus, hová kerültél? Micsoda társaságba? Részvéttel vagyok irántad. Figyelem, mit teszel Heródes előtt. Hallgatsz. Feleletre sem méltatod. Egyetlen szavad sincs hozzá. Érdemtelen rá. Fönséged nem hajlik az aljasok közé. Hallgatásod büntetés. Fölény. Emelkedettség. Hallgatásod hegyként választ el a bűntől. Ez a találkozás érteti meg velünk, hogy vannak lelkek, akik elvesztették annak kegyelmét, hogy szóljál hozzájuk Szótlanságod büntet. Szavaid ezrek és ezrek, majd milliók és milliók előtt nyitott ablak, amelyen belátnak szívedbe. A Heródesek nem hallanak, nem látnak és nem értik a hívők hitét, követésed értelmét. ( Kérem Uram, hozzám legyen szavad!) Heródest feszélyezi a hallgatás. Megpróbál mindent, de Jézus nem méltatja feleletre. Ekkor türelmét veszti. Bosszúra ragadtatja magát. Gúnyt űz belőle. Levéteti Krisztus ruháját, olyan ruhát adat rá, amilyenbe a bolondokat öltöztették akkoriban. Ha már nem bír felemelkedni, csúfolódással próbálja megalázni... Jézus erős. Megveti a megvettetést. "Királyi lelkét a szolgakörnyezet nem hajlítja meg." Nem teszi kisebbé őt a csúfolódás, a gúny mit sem vehet el tőle. A bolondok gúny-ruhájában is Isten Fia ő, akinek hallgatása kivédhetetlen vádbeszéd az ösztönösen megérzett aggodalmaikat kacagással eltakaró káromkodók ellen. Minden idők Heródesei hasonlóan tesznek. Ha nem képesek felemelkedni Istenhez, a megvetés, a gúny szennyét szórják rá, népére, papjaira, mindenre, ami szent. Bolondságnak tüntetik föl a jézusi evangéliumot. Jelszavakat kiáltoznak: művelt ember nem vallásos, a vallás butít, ámítók a lelkészek, a vallások ostoba mítoszok keveréke. - És mi történik? A ma Heródeseit sem méltatja válaszra Jézus. Hallgatása isteni végtelenségébe emeli őt. Uram, megcsúfolt Jézusom, melléd állok. Melletted inkább leszek kicsúfolt bölcs, mint megtapsolt ostoba. Inkább leszek bolond szent, mint megtapsolt, híres gonosz. |